E kötetben az 1984-ben fiatalon elhunyt Pálfi Géza elleni feljelentések egy részét, valamint az ügyében összeállított lehallgatási jegyzõkönyvekbõl készült válogatást közlik a szerzõk. A nyolcvanas években sokat és sok helyen idézték Pálfi Gézát, a külföldi média állandóan elõtérben tartotta a személyét. Életét, üldöztetését és halálát többen felhasználták a romániai vallásszabadság és a kisebbségi jogok hiányának igazolására. Akkoriban a Securitate emberei mindent elkövettek magatartásuk igazolására – lojálisnak és emberbarátinak mutatván be az állambiztonsági szervek fellépését –, meghazudtolva azt az emberellenes, sötét háttérmunkát, amire e kötetben számtalan példát találunk.
Pálfi Géza esete különleges az erdélyi közéletben, azon kevesek egyike volt, akinek a halála nagyobb nyugtalanságot keltett az állambiztonság berkeiben, mint az élete. A dossziéját a halála után sem zárták le! Életében is számottevõ mennyiségben születtek róla jelentések, egy idõ után állandó üldöztetésnek volt kitéve. Az ellene indított eljárások és akciók egymást követték, munkáját fondorlatos módszerekkel ellenõrizték, s minden alkalmat megragadtak, hogy lélekerõsítõ munkáját akadályozzák, oktatói tevékenységét lehetetlenné tegyék. Rövid élete feledhetetlen példát statuál az erdélyi katolicizmus 20. századi történetében.
Az 1941. április 14-én Máréfalván született Pálfi Géza a gyulafehérvári teológián került a Securitate látókörébe. Hatodéves kispapként az Erdélyi Egyházmegyei Irodalmi Iskola önképzõkörét vezette, s lelkiismeretes munkájának hírét véve, társai körébõl ügynököket állítottak rá. Megfigyelését segédlelkészi évei alatt – Csíkszentdomokos (1964-1967) és Marosvásárhely (1967-1971) – is folytatták. Elöljárói ezután hívták vissza tanítani, Gyulafehérvárra, ahol üldözõi minden aljas eszközt fölhasználtak annak érdekében, hogy Márton Áron püspökkel és Jakab Antal segédpüspökkel elhitessék: választottjuk „méltatlan” az oktatói szerepre. Holott Pálfi csupán a papságra készülõ ifjak minél magasabb szintû felkészülését szorgalmazta.
Óráin a szellemi és erkölcsi nevelés felsõbb szintje felé terelte tanítványait, a krisztusi zsinórmérték szerint tanított és követelt lelki erõsséget, korrekt magatartást. Hallgatóit állandó önmûvelésre buzdította, nála az olvasottság és kultúrált életmód alapkövetelményként szerepelt.
A titkosszolgálati akták arról árulkodnak, hogy Márton Áront – a segédpüspökén keresztül –arra akarták rávenni: mozdítsa el Pálfit lelki vezetõi és teológiai tanári állásából, ám próbálkozásaik mindannyiszor célt tévesztettek. Az évekig tartó huzavonának Jakab Antal megyéspüspök azzal vetett véget, hogy Pálfit 1980 szeptemberétõl Gyergyóalfaluba, majd egy év múlva Székelyudvarhelyre helyezte. Pálfi zaklatása és megfigyelése ott is folytatódott, egészen a haláláig (1984 március 13).
A katolikus egyház (és nem csak) 1945 utáni történetében még rengeteg megválaszolatlan kérdés létezik. Az egyház és az államhatalom (elnyomó szervek) viszonya az említett idõszakban egy állandóan változó, komplex ok-okozati összefüggések meghatározta történet.
Pálfi Géza megfigyelésének története, sorsának alakulása az egyik fontos mellékszála ennek.
A hajdani Egyházügyi Hivatal és a CNSAS irattárában õrzött egyházi vonatkozású iratok hozzájárulhatnak a téma mélyebb megismeréséhez, új szempontokat vetnek fel, újmegközelítési lehetõségeket biztosítanak. Az egyház egy adott korszakra vonatkozó történetének megírása viszont egy sokkal komplexebb kutatást, forrásbázist igényel. A CNSAS irattárában fennmaradt dokumentumok csak egyik felületétmutatják meg Pálfi életének, azt is a belügyi munkatársak és kollaboránsok prizmáján keresztül. Pálfi Géza megfigyelésének, e dokumentumok segítségével rekonstruált története a maga során csak egy kis mozaikdarabja az erdélyi katolikus egyház történetének. E könyvben tehát nem szándékoztunk megírni sem az erdélyi katolikus egyház, sem pedig Pálfi Géza teljes történetét. Viszont az is tény, hogy a Securitate egy olyan komplex, sokrétû forrásból táplálkozó, több embert (egyházit és világit egyaránt) és véleményt megmozgató módszertan alapján dolgozott, amely mindenképp nagyon sok használható információt szolgáltat az egyház-hatalom (fõleg annak elnyomó szervei), egyház-egyén, egyén-egyház bonyolult kapcsolatrendszerrõl.
Pálfi „megfigyelt élete” e hármas viszonyrendszerrõl is szól, részletesebben az elnyomó szervek és az egyház kapcsolatáról. Az volt a célunk, hogy a Pálfi Gézára vonatkozó belügyi dokumentumok alapján felvázoljuk megfigyelésének történetét. Ez a történet (leszámítva annak furcsa végkifejletét) nem egyedi eset, szervesen beilleszkedik az akkori Románia politikai - és egyháztörténetébe. Célunk a fent említett viszonyrendszerek egyikének – a Securitate katolikus egyházon belüli mûködésének bizonyos vonatkozásai – a bemutatása volt, nem valamiféle elszámoltatás, bíráskodás. Ezért az informátorok valódi nevét (többük esetében magunk sem ismerjük) nem közöljük. Az összes informátor kimondottan a fedõnevével szerepel. Úgy gondoljuk, egy informátor jellemének ábrázolása csak a teljes „munkássága” (jelentéseinek minõsége és mennyisége) tükrében lehetséges és indokolt. A forrásokat olvasva látható, hogy szinte mindegyik, még a látszólag kis terjedelmû, „jelentéktelennek” tûnõ irat is fontos információértékkel bír, rávilágít a „nagy történet” valamely lényeges aspektusára, töréspontjára, szereplõinek viszonyulására stb. Ezért, Pálfi megfigyelése történetének bemutatásában ragaszkodtunk az események pozitivista, részletfeltáró bemutatásához. Már csak az ért is, mert úgy gondoljuk, hogy tágabb értelmû összefüggéseket, értelmezéseket csak a hasonló alapkutatásokból lehet majd levonni. A Pálfi halála körülményeinek bemutatásában, az eddigi zsurnalisztikai próbálkozásokkal ellentétben kizárólag a rendelkezésünkre álló, sokszor töredékes forrásokra támaszkodtunk. Fölösleges találgatásokba nem bocsátkoztunk.
A dokumentumokat szelektáltuk. Az iratok döntõ többsége a Pálfi Gézára vonatkozó megfigyelési dossziéból került ki. A Pálfira vonatkozó ellenõrzési dosszié információit csupán az elemzõ tanulmányba foglaltuk bele. A történet megértéséhez lényeges forrásokat jelentetjük meg, a személyes vonatkozású iratokat nem közöljük. A forrásgyûjteményben fellelhetõ, illetve a tanulmányban használt interjúkat a levéltári források kiegészítésére használtuk. Az interjúk készítése közben elsõsorban a megfigyelés történetére és végkimenetelére fókuszáltunk. Pálfi életpályája, gyanús körülmények között bekövetkezett halála fontos szelete a katolikus egyház és az erdélyi magyarság 1945 utáni történetének. Halálának körülményeit többféleképpen értelmezték. Ezért munkánkat két nyelven, románul és magyarul is megjelentetjük, valamint egy, dokumentumfilmmel is kiegészítjük.
A filmet Maksay Ágnes készítette a szerzõk szakmai együttmûködésével.
Az állambiztonsági szakterminológia használatában a László Márton által készített Román állambiztonsági szótárat használtuk.3 Munkánk címét egy belügyi jelentés ihlette. Pálfi halála után dr. Kazár Lajos egy filmet szándékozott forgatni az elhunytról Az elnémúlt harang címmel. A film, több okból kifolyólag sose készülhetett el.
A kötetet meg lehet szerezni a csikszeredai Pro-Print kiadonál.
Akit érdekel a tovàbbiakban megnèzhetik a kötet tartalmàt:ELÕSZÓ................................
I. A ROMÁNIAI MAGYARSÁG ÉS A RÓMAI KATOLIKUS EGYHÁZ A
CEAUªESCU-KORSZAK IDEJÉN.....................
I. 1. Az RKP magyarságpolitikája...................
I. 2. A magyar kérdés, mint állambiztonsági probléma..........
I.3. A Római Katolikus Egyház a megtizedelés és a manipuláció között ..
II. A PALADE ÉS A FILIP DOSSZIÉK..................
II. 1. A Securitate és a biztonságpolitikai munka. Módszerek, eszközök,
eljárások: 1964-1989........................
II. 2. A Pálfi Géza ügyében összeállított belügyi iratok, dossziék.....
II. 3. Miért került Pálfi Géza a Securitate látókörébe?..........
II. 4. A Pálfi-ügyben érintett hivatalos szervek, a Securitate és a
Milícia tisztjei, altisztjei.....................
II. 5. A Pálfi-ügyben használt módszerek és eszközök...........
II. 6. A Pálfi Géza ellen foganatosított lépések.............
III. EGY MEGFIGYELÉS TÖRTÉNETE..................
III. 1. „meg vagyok gyõzõdve arról, hogy jó pap lesz belõled”
Beszélgetés Máron Áronnal, Pálfi a Securitate célkeresztjébe kerül ...
III. 2. „... ha ez a pap most nem kerül börötnbe, akkor soha.” Csíkszentdomokoson
III. 3. „Sokkal több tennivalónk van, mint Csíkszentdomokoson.” Marosvásárhelyen.
III. 4. „Õ egy példakép a teológusok számára” Gyulafehérváron.......
III. 5. „...úgy táncoljon, ahogy mi szeretnénk”
Pálfi Géza eltávolítása Gyulafehérvárról..............
III. 6. „... a templom tele van, az emberek megbolondultak, fõleg a fiatalok
és az iskolások.” Gyergyóalfaluban és Székelyudvarhelyen.......
III. 7. Pálfi Géza betegsége és halála..................
III. 8. „... a Pálfi Géza halálára vonatkozó valós híreket kell terjeszteni.”
A le nem zárt dosszié......................
IV. KÖVETKEZTETÉSEK.......................
DOKUMENTUMOK..........................
INTERJÚK
VÁLOGATOTT KÖNYVÉSZET.....................
RÖVIDÍTÉSEK JEGYZÉKE......................
NÉVMUTATÓ.............................
HELYNÉVMUTATÓ..........................
REZÜMÉ...............................
REZUMAT.............
Niciun comentariu:
Trimiteți un comentariu